Na szóval, zöldség kell a belekbe. De mi? Tél van, az ilyen vizes, felfújt dolgok gyorsan kizárásra kerültek. Semmi tökféle, no padlizsán, no cukkini, no uborka... se egy jó paradicsom ilyenkor. Úgyhogy a két virág közül (brokkoli vagy karfiol) a véletlen és a piacon az első látásra szerelemtől vezérelve haza került egy szép kis karfiolka.
Persze ötlet, hogy miként lehetne hasznosítani pontosan még nem született hozzá.
Leves? Panírozva? Párolva?
Eeee... túl snassz.
Mit tesz ilyenkor az ember? Pláne az egyetemista... elfelejti, hogy voltak valamiféle tervei ... aztán random böngészés közben szembe jön a "check Chili & Vanilia blog out". És én checkkeltem is. További görgetés után pedig a random a négyzeten és a szerencse csodája, erre a bejegyzésre kerülök:
"1.Szép, friss, hófehér, közepes méretű karfiolfejet válasszunk. A külső leveleit és a torzsa nagy részét vágjuk le, de úgy, hogy mindkettőből maradjon egy kicsit, azzal együtt fogjuk főzni (a végén a karamellizálódott levelek a legfinomabbak).
2.Keressünk egy akkora lábast, amiben kényelmesen elfér majd az egész karfiolfej. (Esetleg kettő kicsi).
3. Töltsük meg a lábast vízzel, és forraljuk fel. A vízbe tegyünk gazdagon sót, kb. 3 dkg vajat (ettől lesz különösen szaftos és édes a zöldség). Ez a minimál program, később, ha gyakran készítjük, variálhatunk a főzővíz ízesítésén is (pl. fehérbor, babérlevél, kurkuma stb.)
4. Helyezzük a forró, sós, lobogó vízbe az egész karfiolt. Főzzük kb. 15 percig, vagy addig, amíg egy éles kést könnyen bele tudunk szúrni. Közben kapcsoljuk be a sütőt, és melegítsük elő a legforróbb fokozatra, 250-260C-ra.
5. Szűrőkanállal emeljük ki a karfiolt, majd konyhai papírtörlővel itassuk le amennyire csak tudjuk. (A főzővizet ne öntsük ki, zseniális, kellemes ízű alaplevünk lett, simán készíthetünk belőle azonnal egy levest).
6. Az előfőzött karfiolfejet helyezzük egy sütőpapírral borított tepsire. Locsoljuk meg 2-3 evőkanál olívaolajjal. Tegyük be a sütőbe, és süssük 35 percig. Ezt persze érdemes kitapasztalni, a pontos sütési idő nyilván sütőfüggő. Akkor jó, amikor egyenletesen megpirult, és egy-két sötétebb, karamellizált folt is van rajta." - Mautner Zsófi
Az már csak az eset pikantériája, hogy sütés közben feledkezzünk meg arról, hogy épp élelmet készítünk el saját magunk számára... így a 35 percet húzzuk el (AKA értelmezzük) circa 50 percnek. De no para. Az eredmény ezúton is egy omlós virágocska lett.
A forrongás közben kapott pár babérlevelet maga mellé, és olivaolaj helyett a kókuszolajjal improztunk. A kissé megpirult fekete részek pedig nem bizonyultak kesernyésnek, ergo az 50 perc sem túl sok. Nem gondoltuk túl a szósz dolgot, az egyszerű de nagyszerű spar budget majonézt hívtuk szolgalátba az elfogyasztáshoz.
Nekem bejött. 10 pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése